A férfi, akinek kalligráfiái tízezreket nyűgöztek le”: ezekkel a szavakkal méltatja Wáng Xīzhī kalligráfiáinak erőteljességét és eleganciáját a Qing dinasztiát (清朝 i. sz. 1616 – 1636) irodalom-, és művészetkritikai szempontból vizsgáló tudós, 刘熙载 (Liú Xīzaǐ, i. sz. 1813 – 1881). A Jing dinasztia (晉朝, i. sz. 265 – 420 ) idején élt, és gyakran a Kalligráfia Nagy Bölcse néven is ismert Wáng Xīzhī-t ma minden idők legcsodálatosabb kalligráfusának tartják.
Wáng Xīzhī olyan maradandót alkotott a kalligráfia történetében, amilyet Michelangelo a szobrászatban, vagy Shakespeare az irodalomban. Bár egyetlen eredeti alkotása sem maradt fenn, a történelmi források szerint mintegy ezer mestermű fűződik a nevéhez. Egészen napjainkig az ő munkáinak másolatait tanulmányozzák a kalligráfusok, így folytatva tovább e művészet régmúlt időkre visszanyúló hagyományát
Wang Xizhi nemes, befolyásos család fiaként látta meg a napvilágot. Apja rokoni kapcsolatban állt az uralkodóházzal, és családjának tagjai számottevő katonai és politikai befolyással bírtak a Nyugati Jin dinasztiában. A kalligráfia történetében a Jin dinasztia száz hírneves kalligráfusa közül húsz a Wáng klánhoz tartozott. Xīzhī leszármazottai közül sokan maguk is kiváló kalligráfusok voltak.
Gyermekkorától kezdve Xīzhī nyugodt, kiegyensúlyozott személyiség volt. Kezdetben kevesen láttak benne bármi kivételeset is. Bár megbízható feljegyzések hiányában nehéz megmondani, hogyan bontakozott ki művészi tehetsége, néhány konkrét információ azért rendelkezésünkre áll.
Xīzhī hét éves korában kezdte kalligráfiai tanulmányait, először apja, majd nagynénje 衛夫人 (Wèi fū ren (Madam Wei), i. sz. 272 – 349) – Kína történetének legjobb női kalligráfusa – irányítása alatt. Madam Wei stílusa elegáns, s egyben erőteljes is volt, és szigorú tanárként irányította Xīzhīt, aki meglehetős gyorsasággal sajátította el a minta-írás (楷書, かいしょ, kaisho) és a hivatalos-írás (隷書, れいしょ, reisho) alapjait.
Kilenc éves korában elolvasta Madam Wei, „Az ecsetharc ábrázolása” (筆陣圖, kínai olvasat: Bǐ zhèn tú) című könyvét. Három évvel később apja könyvei között rábukkant egy másik, szintén ecsettechnikával foglalkozó könyvre. Apja nem szívesen engedte meg, hogy elolvassa, mert azt gondolta, hogy Xīzhī túlságosan fiatal ahhoz, hogy helyesen értelmezze a könyvben írtakat. Végül mégis beleegyezett, s fia kalligráfiatudása ezután olyan ugrásszerűen fejlődött, hogy tanára, Madam Wei arra gyanakodott, hogy egy másik mesternél is tanul. Ezen a napon megértette, hogy Xīzhīből egyszer nagy kalligráfus válik majd.
Úgy mondják, a kalligráfia nem más, mint „lélek-festészet”, vagy „ a szív képekben való megnyilatkozása”, s mint ilyen, a kalligráfus személyiségének, valódi énjének pontos kifejeződése. Bizonyos kalligráfusok kiemelkedő művészek voltak, mégis, különféle külső körülmények hatására hírnevük idővel megkopott. Példának okáért a Yuan dinasztia (元朝, i. sz. 1271 – 1368) egyik neves kalligráfusát 趙孟頫 (Zhào Mèngfǔ, i. sz.1254 – 1322) kollaboránsnak bélyegezték, miután sokévi ellenállás után végül mégis elfogadott egy, a mongol uralkodóház által felajánlott miniszteri pozíciót.
Ezzel ellentétben Xīzhī több prefektúra kormányzójaként egyenes, őszinte embernek bizonyult, aki szívén viselte országa és az ott élő emberek sorsát. Éhínség idején elrendelte a magtárak megnyitását, a Királyi Udvarnál kérelmezte az adók csökkentését, és a hivatali korrupció ellen is fellépett. Különleges személyisége és kitartó,dolgos természete, mely megkérdőjelezhetetlen tehetséggel párosult alapozta meg azt a különleges, egyéni stílust, melyre több, mint 1600 éve csodálattal tekintenek az emberek.
Xīzhī művei olyan erőteljesek és annyira ellenállhatatlanok voltak, hogy a Tang dinasztiához tartozó Taizong császár (唐太宗, Chinese: Táng Tàizōng, i. sz. 599 – 649) elraboltatta magának Xīzhī egyik eredeti kalligráfiáját, az i. sz. 353-ban, folyóírással (行書, ぎょうしょ, gyōsho) írt „Előszó az Orchidea Pavilonban komponált versekhez”-t (蘭亭集序, Chinese: Lántíngjí Xù). Taizong nagy csodálója volt Xīzhī művészetének, és neki köszönhetően a császári udvar legjobb kalligráfusai számos eredeti tekercskép több száz másolatát készítették el. Népszerűsítette Xīzhī kalligráfia stílusát az udvar tagjai között, és elrendelte, hogy halálakor az „Előszó az Orchidea Pavilonban komponált versekhez” eredetijét vele együtt el kell égetni. Ekkor látták utoljára ezt a műremeket.
Nem Taizong császár volt az egyetlen uralkodó, akit elbűvölt Xīzhī ecsete. A Liang dinasztiához tartozó Wu császár (梁武帝, Chinese: Liáng Wǔ dì, i. sz. 464 – 549 ) kijelentette: „ Wáng Xīzhī kalligráfiája olyan erőteljes, mint a Mennyei Kapun átugró sárkány, vagy a Főnix Toronyban ugráshoz készülő tigris”. Xīzhī munkáinak híres kalligráfusok is csodálattal adóztak; köztük 米黻 (Mǐ Fú, i. sz. 1051 – 1107 ) is, aki neki köszönhetően tudott szakítani azzal a Tang dinasztia idején jellemző merev kalligráfiai stílussal, melyet az ő életében, a Song dinasztia (宋朝, i. sz. 960 – 1279) idején is követendőnek tartottak.
A Ming dinasztia (明朝, i. sz. 1368 – 1644) kalligráfusai egyaránt dicsérték Xīzhī műveinek eleganciáját, stílusát, képi megformálását és érzékenységét, de legfőként mégis azok kecsességét és báját emelték ki. Gyakran jegyezték meg, hogy stílusa könnyed, mégis lélekkel teli; elbűvölő, de mégsem felszínes.
Wáng Xīzhī műveit nézve nem írásjegyeket látok, hanem egy utolérhetetlenül képzeletgazdag és szilárd elme eredeti alkotásait; erőteljes, és tökéletes egyensúlyban mozgó lelkeket, melyeknek bonyolult, mégis harmóniát sugárzó kapcsolatrendszere csodálatos képi formában tárul elénk. Munkái, bár „csupán” másolatok, mégis megigéznek bennünket.
Wáng Xīzhī változatos, mozgalmas életet élt és természetes, könnyed személyiségéhez sok szórakoztató történet fűződik, mint például a „Keleti dívány”, vagy a „Behatolás az erdőbe három milliméterre”. Ludak iránti szeretete, s ennek Xīzhī kalligráfiáira gyakorolt hatása szintén érdekes történet. Xīzhī mesterműveinek számos másolata maradt fenn, melyek között találunk néhány különlegesen kiemelkedő műremeket is. A fenti témákról következő, Wáng Xīzhī-ről szóló cikkeimben írok bővebben.